Felépült végül a házam

Már húsz éve, hogy leérettségiztem, és elköltöztem otthonról, abból a környezetből, amiből 16 éves korom óta elvágyódtam. Nem akarom részletezni a családunkban uralkodó siralmas hangulatot és a változtatás iránti teljes közönyt, ami majdnem belőlem is egy életképtelen felnőttet képzett, mert boldog vagyok, hogy sikerült magam mögött hagynom múltamnak ezt a részét.

Ez alatt a húsz év alatt, sokszor kerültem olyan lelkiállapotba, hogy majdnem feladtam, s lemondtam minden álmomról, de valami szerencsére mindig megmentett, és elhúzott a szakadék széléről. Minden esetben átléptem az elém gördülő akadályokat, s tovább haladtam a céljaim felé.

Egyik régi álmom például a saját ház gondolata. Gyerekként természetesen hatalmas villáról álmodtam, ami legalább két emelet magas, de rendkívül széles, elfér benne egy dolgozószoba, egy kicsi filmezős szoba, egy nagyobb könyvtárszoba, zenekari próbaterem, az alagsorban squash pálya és vívópást, a kertben teniszpálya, focikapuk és kosárlabdapalánkok, minden, amit akkori polihisztorságom kénye-kedve szerint megkívántam. Nyilván engedtem ezekből az igényekből az évek során, s végül leszűkítettem a tervet egy kis házra, kerttel és udvarral.

Hosszú ideig gondolkodtam, érdemes-e dolgozó időszakom kezdeti szakaszában albérletbe költözni. Véleményem szerint mindenkinek megfordul a fejében, hogy minek költözzön albérletbe, ha egyszer olyasmiért fizet ki nagy összeget, ami nem is az övé. Ellenben, ha felvenne egy hitelt, akkor ugyanúgy havi szinten ki kellene adnia valamennyit, de máris azért fizet, ami a végén teljes egészében az övé lesz. Mindennek megvan a jó és rossz oldala, és a hitelfelvételtől el is sikerült tántorítaniuk akkoriban, így albérletbe költöztem. Pontosabban egy kis szobába egy lakásban, ahol rajtam kívül még három másik srác élt. Megvontam magamtól a lehető legtöbbet, hogy kiadásaimat csökkentsem és gyűjtésbe kezdtem.

Úgy számoltam, hogyha minden rendben lesz, megtartom folyamatosan az állásomat, úgy tudok spórolni, ahogy azt elképzeltem, akkor tíz éven belül meg lehet a teljes összeg a saját házra. Persze, az élet nem megy ilyen simán. Nyolcszor váltottam munkát tíz év alatt, volt, hogy engem küldtek el, máskor én mondtam fel. Voltak barátnőim, akik nem mindig viselték jól, hogy nem igazán szeretek szórakozásra költeni, és mivel szerettem őket, kitörtem zsugoriságomból, és sokszor túlköltekeztem magam.

Így tehát a megjósolt tíz év eltelte után még alig volt két millió forintnyi megspórolt pénzem, amikor elegem lett az albérletből, és úgy döntöttem, hogy mégis megpróbálkozom a hitelfelvétellel. Szerencsére egész jó feltételekkel kaptam hitelt, és nem is kellett akkora összeget felvennem, mint amitől korábban elborzadtam, hiszen Pécelen sokkal olcsóbban találtam egy eladó telket. Önerőből sikerült megvennem, annyira jó áron adták, s a hitelből származó pénzösszeget teljes mértékig a házépítésre tudtam fordítani.

Igyekeztem mindenből a lehető legolcsóbbat megtalálni, építési anyagoktól kezdve a berendezési kellékekig. A lehető legjobban a fürdőszobával jártam, hiszen a furdoszobaotletek.hu weboldalon elképesztő kedvezményekkel tudtam megvenni mindazt, amire csak szükségem volt.

Az építész hihetetlenül korrekt volt velem, szakmunkásai pedig kifogástalanul dolgoztak, és másfél év alatt szebb házat láttam magam előtt, mint amilyenről előzetesen álmodtam. Nem nagy a ház, de elfér benne mindaz, amire szükségem van, és úgy találtuk ki az építésszel közösen, hogyha utólag bővítésre szorulna – mert jön egy feleség és a gyerekek – akkor majd azt is egyszerűen ki lehet vitelezni.

Nem mondom, a hiteltörlesztés is hagyott maga után kivetni valót, de végül nem bántam meg, hogy belevágtam. Olyannyira nem, hogy három évvel később, mikor újdonsült feleségemmel vártuk elsőszülött gyermekünket, ismét felvettem egy kisebb összeget, hogy a tervezettnek megfelelően bővítsünk a házon egy gyerekszobával, illetve, hogy a fürdőszobát is nagyobbá tegyük, különválasztva a mellékhelyiségtől.

Ismét jó hasznát vettük az internetnek, különösen a furdoszobaotletek.hu -nak, ahol ismét fantasztikus akciókat találtunk. Ugyanazzal az építésszel együttműködve végbement a felújítás a házon. Bár hagytunk helyet további bővítésnek, remélem nem lesz rá szükség a közeljövőben, s nyugodtan énekelhetem hamarosan a Fonográf régi slágerét: „Felépült végül a házam, na jó!”