Házavató buli és ajándék

Az unokatestvérem, Fülöp, nemrég vett egy házat. A külvárosban van, nagyon jó kis helyen, noha ég nincsen családja, szerintem megtalálta nekik a helyet későbbre. Persze azért volt vele dolog, nem is kevés. Mi a tesómmal, meg néhány közös barátunkkal segítettünk neki néhány hétvégén.

Mikor a felújítások nagy része befejeződött, a nyílászárókat kicserélték a gipszkartonozást és a padlózást is megcsinálták, és Füli beköltözött, persze tartott egy házavató bulit, amire mindenkit meghívott.

A hely lakberendezése marha jó lett, abban segítettünk mi is Fülinek, hogy a régi bútorok egy részét lecsiszoltuk, és felújítva tündököltek a házban.

A bulinak nagyon örültem, mert Füli pont akkor szólt, mikor azon tanakodtam, hogy mit fogok csinálni a hétvégén.

Aztán eszembe jutott, hogy valami ajándékot azért illene vinni az új házba. Gyorsan fölhívtam az öcsémet, hogy megkérdezzem a dologról.

Mivel ötletem sem volt arról, hogy mit kéne vinnem, abban reménykedtem, hogy Balázs majd ad valami jó tanácsot. Nem hiába bíztam az öcsikémben, rögtön mondta, hogy szerinte vigyünk valami innivalót persze, meg vicces ajándékokat a házba. Azt mondta, átküld egy honlapcímet, és onnan válogassak, aztán küldjem el neki, mire gondoltam, és ő megrendeli. Nagyon örültem, mert ezzel levette a terhet az én vállamról. Egyébként a honlap tele volt vicces ajándékokkal. Eredetileg úgy terveztem, hogy pár perc alatt kiválasztom a megfelelő cuccot, de aztán végül vagy fél órát nézegettem a webáruházukban.

Mondtam is Balázsnak, hogy nem tudom, honnan ismeri a honlapot, de örülök, hogy megmutatta, mert jó cuccokat lehet találni. Azt mesélte, még az előző barátnője mutatta neki is.

A vicces ajándékok persze rendesen megérkeztek, és úgy tűnt minden sínen van. Füli kérte, hogy, ha tudunk, menjünk ki hozzá kicsit hamarabb, mert akkor segíthetünk a készülődésben, és elsőként ehetünk az anyukája híresen jó főztjéből. Ezt semmiképp nem akartuk kihagyni, úgyhogy Balázzsal mi már péntek délutántól Fülinél hesszeltünk.

Lassan a bulira is elkezdtek megérkezni az emberek. Egy-két arcon azért felfedeztük a sárga irigységet, amint a házat vizslatták. Persze, Füli alig múlt 32 éves, és önerőből vette meg a kérót, semmi hitel, azt hiszem, a szülei adtak neki kölcsön valamennyit, de egyébként csak a saját pénzét használta.

Én nem irigylem tőle egyáltalán, gimi óta minden nyarat végigdolgozott, és aztán az egyetem alatt is végig volt munkája, szerintem megérdemli a dolgot. De persze ő is nagyon büszke volt magára, és mondta is nekünk a buli előtt, hogy meghívott néhány olyan embert is, aki biztosan irigykedik rá, hadd sárguljon hát kedvére. Nincs mit tenni, Füli ilyen.

Egyébként jó kis party volt, a vicces ajándékoknak nagyon örült, a párnát rögtön kitette a nappaliba, a másikat meg bevitte a hálószobájába, és a tusfürdőt is méltó helyére pakolta.

Az ajándékaink mindenkinek nagyon tetszettek, a legtöbben egyébként hoztak valamit, csak néhányan felejtették el a dolgot. Füli egész este a mi hülyeségünkön röhögött, azt mondta, örül, hogy ilyen őrült barátai vannak. Az egyik párnát nevetve hordozgatta körbe az este egy részében, és amikor végül hajnalban a kidőlt a kanapén, akkor is ezen aludt.

Másnap persze ott maradtunk takarítani, szeretem az igazi kemény magos aftereket, olyankor csak a legjobbak maradnak, és nagyokat szoktunk mókázni.

Most is ez történt. Dél körül aztán, mikor a takarítás nagy részével már készen voltunk, átjött Füli anyukája, a nagynénénk, és hozott egy nagy adag ebédet. Nagyon hálásak voltunk Eszternek.

Ő is kiszúrt persze a kanapén lévő párnát, megnézte közelebbről, aztán vigyorogva felénk fordult, és megkérdezte, hogy ez a mi művünk-e. Mi csak összenéztünk Balázzsal és bólintottunk, mire Eszter szívből elkacagta magát. Jó kis szombat volt, én jobban is élveztem ezt a napot, mint a pénteket.

Füli aztán, mielőtt elmentünk volna, megkérdezte, honnan vannak a vicces ajándékok. Mi először nem akartuk elárulni neki, hogy ne dörgöljük az orra alá az árakat, de aztán végül mégis beszéltünk, mert mondta, hogy őszintén érdekli, hol lehet ilyesfajta ajándékokat kapni, szóval elárultuk neki.

Balázzsal most azon rettegünk, hogy mikor fog meglepni minket valamilyen, az oldalról rendelt vicces ajándékkal.

Na, jó, nem is rettegünk, igazából fogadtunk, én azt gondolom, hogy Balázst éri majd először ez az áldás, ő pedig azt, hogy engem.

Hát, majd meglátjuk, de egy csomag túró rudi a tét, úgyhogy remélem nekem lesz igazam.